Radír
Szétmegy a feje, a migrénnel
felülről szólnak hozzá az árnyak.
A miheztartás végett, törnék a nyelvét.
Túl ferde a viszonya a hithez,
morogják. Sóval hintenék, mint a
járdát télen. A füle mögött már hámlik
is a bőre, háborúk szoktak így
tábornokokról, nőkről a romlott rúzs.
Halántékán történetek kopogtatnak,
különböző korok, változó éghajlat.
Visszamegy, egyik életében sem volt
hős alkat, csak tisztes polgár itt-ott,
nehéz függönyök mögül forradalmakra
kacsintó középnemes, disznóólból kirontó
zsivány. Azok ott fent sóznák, mint a májat.
Sehol egy tudós, vízióit kontinensekre
szabadító örök keresztény, neki nem ez
jutott. Mintha a fájdalmat taposná, ahogy
lefelé a lépcsőn, radírozna, ahogy szokott.